INTELLEKTUS - MEDITÁCIÓ

Hogyan élte meg az Intellektus a VIPASSANA meditációt?

2013. május közepén tanáraim (http://omniverzum.hu/), jóvoltából részt vehettem egy 1 hetes elvonuláson, egy meditációs és csend táborban. Aki ismer az tudja, hogy nem vagyok túl spirituális beállítottságú. Az Omniverzum Szabadegyetem Lélekgyógyász képzésére is önismeret miatt iratkoztam be, de hamar kiderült számomra, hogy tanácsadói terveimet az iskolában tanultakkal meg tudom valósítani. Ebben kapok nagyon nagy segítséget, és támogatást Steinmüller Csillától és Váradi Andreától, az elvonuláson is az ő javaslatukra vettem részt. Engem egy cél mozgatott, hogy képes legyek az állandóan pörgő gondolataimat lecsendesíteni, melyek miatt egy nagyfokú szellemi leterheltség volt jellemző..
A meditációs tábor profi módon van felépítve, ahol a Vipassana meditáció könnyített változatát ismerhettük meg, és gyakorolhattuk.
Az első 2 nap nagyon nehezemre esett a napi 7 óra meditáció, amiben koncentrációs gyakorlatok voltak. Bevallom voltak kételyeim, nem is kevés, hogy mennyire lesz számomra hatásos, vagy hasznos ez a hét. Az elmém változatlanul önálló életet élt, ha nagyon összpontosítottam, akkor is csak pillanatokra tudtam a feladatra koncentrálni, és persze a belső kis hang folyamatosan mindent kommentált, vagy épp mozizott.


A változás akkor kezdődött, mikor a Vipassana meditációs gyakorlatokat kezdtük el. Az első 2 nap megfeszülés után ez a gyakorlat remekül lefoglalta a gondolataimat, aminek nagyon örültem. A meditációval eltöltött idő sokkal gyorsabban eltelt, sokszor úgy, hogy még sajnáltam is, hogy már vége.
Addigra már elsajátítottuk az "anicsa" vagyis "fogadd, és engedd el" technikát, amire nagyon is szükség volt az utolsó pár napban.
A meditáció révén sikerült elmerülni magamban, képek, történések, gondolatok bukkantak fel, melynek révén felismerésekre tehettem szert magammal kapcsolatban.  Ezek nem mindig könnyen emészthetőek, és rendszeresen a meditációt követő szünetekben gondolkoztam el rajta. A gyakorlatok próbára tették az önfegyelmet, és az akaratot, de pont ezek révén volt részem azokban az élményekben, amik leírhatatlanok, ezek átélése messzemenően túlnőttek a várakozásaimon.
Nem gondoltam volna, hogy ennyire tisztán, és világosan kettéválik az egó, az akarat,és a tudat. Ennek megtapasztalása, a saját belső erő megélése csak egy pillanatra adatott meg, de felejthetetlen élmény. Megélni azt, hogy a tudatommal mennyire tudom befolyásolni a gondolataimat, a testi érzeteimet hihetetlen felemelő érzés. Egy kezdődő migrénes fejfájás megmutatta, hogy mennyire kontrollálható a a fizikai test, mert ahogy elkezdtem a megadott gyakorlatot, és arra figyeltem, a fejfájás eltűnt. Az egó fantasztikusan találékony, és ezernyi módszert vonultatott fel, hogy megzavarjon, kizökkentsen, és irányítson. Az, hogy egy teljes órát valóban végig meditáljak, persze nem sikerült, de már az nagy eredmény volt, hogy az egó okozta támadásokat egyre gyorsabban tudtam lereagálni, és a tudatomat fókuszálni.
A hét közepe felé, egyszer csak azt éreztem, megkönnyebbültem, mintha láthatatlan terhek kerültek volna le a vállamról. Ahogy változtak, és nehezedtek a gyakorlatok, úgy volt érezhető a test tisztulása is.



Ez az egy hét magammal nagy lépés volt a már 1 éve megkezdett önismereti utazásomban. Beszélni, beszámolni arról, hogy mi történik egy meditáció során, vagy a csend táborban, elég ambivalens.
Én, az intellektuális beállítottságommal azt tudom mondani, annak ellenére, hogy már többször is sikertelenül próbálkoztam a pörgő agyam lecsendesítésével, a Vipassana módszer túlszárnyalta minden elképzelésemet, és jóval több élményt, tapasztalatot kaptam, mint, amit valaha is elképzelni tudtam.

Ha Te is szeretnéd átélni: http://omniverzum.hu/tanfolyam/vipassana-meditacios-elvonulas-omniverzum/http://omniverzum.hu/egyeni-vipasszana-meditacio-oktatas/

KÖSZÖNÖM!